1 Corinthians 1
1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akarata által elhívott apostola és Szósztenész testvér,
2 Isten (kihívott) gyülekezetének (eklézsiájának), amely Korintusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunknak Jézus Krisztusnak nevét, minden helyen, náluk és nálunk.
3 Kegyelem néktek és béke(sség) Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
4 Hálát adok Istennek mindenkor értetek, az Isten kegyelméért, amelyet Isten adott nektek a Krisztus Jézusban,
5 hogy mindenben meggazdagodtatok Őbenne, az Igében és minden ismeretben,
6 úgy, amint Krisztus tanú(bizony)ságtétele megszilárdult bennetek,
7 így ti nem szűkölködtök semmiféle kegyelmi ajándékban, feszülten várjátok a mi Urunknak Jézus Krisztusnak megjelenését,
8 aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek (kifogástalanok) lesztek a mi Urunk Jézus Krisztus napján,
9 hűséges (hithű) az Isten, aki elhívott a Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak közösségébe.
10 Intelek pedig titeket a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért, hogy ugyanazt mondjátok (egyformán szóljatok) mindnyájan és nehogy szakadások legyenek köztetek, hanem legyetek egyek [egybeköt(öz)ve] ugyanazon értelemben és ugyanabban a felfogásban,
11 mert nyilvánvaló lett előttem felőletek, testvéreim Klóé hozzátartozói által, hogy viszályok vannak köztetek.
12 Mondom pedig ezt, mert mindegyiktek így beszél: én Pálé vagyok, én pedig Apollósé, én pedig Kéfásé, én pedig Krisztusé,
13 részekre oszlott a Krisztus? Pál lett keresztre feszítve (kínkaróra vonva) érettetek, vagy Pál nevébe lettetek bemerítve?
14 Hálát adok, hogy senkit közületek nem merítettem be, hacsak nem Kriszpuszt és Gáioszt,
15 hogy nehogy azt mondja valaki, hogy az én nevemben merítettem be,
16 de bemerítettem Sztephanász házanépét is, azon kívül nem tudom, hogy valaki mást bemerítettem volna,
17 mert nem bemeríteni küldött engem Krisztus, hanem örömüzenetet hirdetni, nem szóbeli bölcsességben, nehogy tartalom nélkülivé (üressé) legyen a Krisztus keresztje (kínkarója),
18 mert a kereszt (kínkaró) szava azoknak, akik elvesznek, bolondság ugyan, de nekünk, akik megtartatunk (üdvözülünk), Isten(nek) hatalma,
19 mert meg van írva: elpusztítom a bölcsek bölcsességét, az értelmesek értelmét semmivé teszem,
20 hol a bölcs? hol az írástudó? hol e (világ)korszak (aion) szószólója? nem bolondsággá tette-e Isten e világ (kozmosz) bölcsességét?
21 mert mivel az Isten bölcsességében nem ismerte fel a világ a saját bölcsessége által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által mentse meg a hívőket,
22 mivel egyfelől a zsidók csodajeleket kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek,
23 mi egy keresztre feszített (kínkaróra vont) Krisztust hirdetünk, aki a zsidóknak ugyan botrány, a nemzeteknek pedig bolondság,
24 de maguknak az elhívottaknak, mind zsidóknak, mind görögöknek Krisztus: Istennek hatóereje, és bölcsessége,
25 mert az Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél és az Istennek a gyöngesége erősebb az emberek erejénél,
26 mert tekintsétek csak az elhívásotokat testvérek, mivelhogy nem sokan vagytok bölcsek (hús)test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelők,
27 hanem a világ bolondjait választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, ami a világnak gyönge, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket
28 és ami a világnak nem előkelő (alacsonyrendű), sőt lenézett, azt választotta ki az Isten, a szinte semminek látszókat, hogy a valaminek látszókat megsemmisítse,
29 hogy így ne dicsekedjék egy (hús)test sem Isten színe előtt.
30 Belőle vagytok pedig ti Krisztus Jézusban, aki bölcsességgé lett nekünk Istentől, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká,
31 hogy amint meg van írva: aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.